Amúgy én azon gondolkoztam el régebben, hogyha nem létezik legkisebb részecske, hanem minden részecske felbontható továbbiakra a végtelenségig (legfeljebb csak van egy olyan szint, aminél tovább az ember már nem képes felbontani még kisebb összetevőkre valamit), akkor végülis a természetben nem léteznek számok, hiszen nincs olyan, hogy egy, hanem az valójában mindig több, csak messziről egynek látszik. Ez esetben viszont a számokat "kitalálta" az ember, nem pedig felfedezte.

Bejegyzés: Számoljunk a számolással?

Kérdés, hogy az olyan lények, amik/akik nem pontos számokban gondolkoznak, hanem csak nagyjából tudnak összehasonlítani bizonyos mennyiségeket (oké, ránézésre az ember is, de az ember meg tudja számolni, hogy az egyik fán 341 termés van, a másikon meg 343, már ha akarja...), azok képesek-e egyáltalán olyan összetett gondolkodásra, mint az ember. Vagy egy bizonyos összetettségű gondolkodáshoz nélkülözhetetlen a jelenkori ember által használt matek?

Bejegyzés: Számoljunk a számolással?

Diszkrét matek tanárok lájkolnák ezt a cikket, ha olvasnák :D

Bejegyzés: Számoljunk a számolással?

Én nem venném biztosra, hogy a posztbiológiáé a jövő (persze nem is zárnám ki ezt a lehetőséget, és nyilván nem is állítom, hogy a cikk biztosra veszi). Azért elképzelhetőnek tartom, hogy az emberek génmódosítását nem fogják örökre ördögtől valónak tekinteni, és ily módon ki tudja, hogy mennyire turbózhatóak fel az emberi adottságok. Na persze a számítógépek gyorsaságával egyelőre nehéz biológiailag vetekszeni, de egyelőre a mesterséges intelligencia sem valódi intelligencia.
A távoli jövőt persze nem lehet biztosra megjósolni, csak azt mondom, hogy akár a génmódosítás is igencsak átírhatja az emberi fejlődést.

Bejegyzés: Miért (nem) jó ötlet a posztbiológiai értelem?

Szerintem van benne néhány elírás, például az "élettelenből az élettelenbe" tippem szerint élettelenből az élőbe akart lenni. Persze akit érdekel, az így is biztosan megérti, csak szólok, hogy ettől függetlenül esetleg megérné javítani valamikor ;)

Bejegyzés: Miért (nem) jó ötlet a posztbiológiai értelem?

Annyi biztos, hogy ha egyszer teljesen kihűl az univerzum, akkor nem fog több élet keletkezni.
Nem tudom, hogy kizárható-e, hogy majd száz vagy ezer év múlva kiderül, hogy mégsem fog kihűlni az univerzum soha.
Hasonló a helyzet azzal az emlélettel is, hogy annyira széttágul az univerzum, hogy szétesnek a galaxisok, naprendszerek és az elemi részecskék.

Bejegyzés: Az élet értelme és a SETI

A kopernikuszi elv vitathatatlanul (sokszor) hasznos és sokat emlegetett gondolati eszköz,, viszont egyfelől éppen az a kérdés, hogy az értelmes élet kivltéel-e v szabály, és a kopernikuszi elvet felhasználva gondolhatjuk ugyan azt, h szabály - csak éppen nem biztos, h igazunk lesz. A 19. sz-ban is a kopernikuszi elvet próbálták használni annak a kérdésnek a megválaszolására, h ha a többi bolygó is ugyanúgy bolygó, mint a mint a Föld,, akkor nyilván "ugyanolyan" is. Nyilván vannak rajtuk hegyek, völgyek meg tengerek és értelmes lények - csak éppen az utóbbiak a naprendszeren belül valószínűleg nincsenek. Mint ahogy a hegyek fogalma is nehezen értelmezhető mondjuk a Jupiter esetében... Szóval szerintem a túlságosan általános elvekkel az a probléma, h nem tudjuk konkrét esetekre alkalmazni anélkül, h ismernénk a konkrét esetet.

Bejegyzés: Miért nem paradoxon a „Fermi-paradoxon”?

Teljesen jogos, de az Olbers-paradoxon mögött végső soron az az alapfeltevés húzódik meg, hogy az univerzum homogén és izotróp. (És a feloldás pedig az, hogy lehet, hogy valóban az, viszont nem statikus és véges idővel ezelőtt keletkezett.) A homogenitás feltételezése viszont maga a kopernikuszi elv (egy formája). Ilyen formán mégis analógiába állítható a kettő, nem? Vagyis: ha mi itt vagyunk, akkor az értelmes élet nem különleges a kopernikuszi elv értelmében. Vagyis, ha helyes a kopernikuszi elv, akkor hol van mindenki? Szerintem, ha ezt tekintjük mögöttes elméletnek, vagy legalábbis "nullhipotézisnek", akkor áll az analógia és akár még a feloldás is lehet ugyanaz. (Vagyis az Univerzum relatíve fiatal és még ráadásul tágul is.) Vagy rosszul látom?

Bejegyzés: Miért nem paradoxon a „Fermi-paradoxon”?

Szerintem itt egy kicsit bővebben érdemes lenne beszélgetnünk arról a régóta folyó vitáról, amely akörül forog, miszerint a matematika teljes egészében absztrakt, elgondolt konstrukció-e, azaz mi találjuk ki a matematikát / matematikákat, vagy valamely matematika, vagy matematikák a valóság, a természet szövetébe mintegy mélyen be van / vannak -e ágyazódva. Azaz ez utóbbi esetben a matematikát, vagy matematikákat "csak" felfedezzük. Például Paul Davies írt erről a vitáról az Isten gondolatai című könyvében. Végül is a kérdés az, hogy vajon miért alkalmas sok esetben a matematika a való világ, a természet jelenségeinek leírására. Úgy érzem, hogy fejtegetésedben erről a kérdésről is írtál. Érdekes lenne tudni, hogy hol is tart jelenleg ez a vita. Magam részéről egyébként azokkal szimpatizálok, akik szerint a természetbe mintegy beleszövődik a matematika, legalábbis egy része és mi a matematikának ezt a részét mintegy "újra felfedezzük", ha lehet így fogalmazni. Ha jól értem, akkor erről is írtál amikor az "átfedéseket" említetted. Másrészt azt gondolom, hogy amikor bármilyen matematikai gondolat megjelenik egy létező komplex anyag-energia rendszerben, nevezetesen például az emberi agyban, akkor az a matematika tényleges és konkrét fizikai valót ölt, tehát ilyen értelemben nem nevezhető "pusztán absztrakt konstrukciónak". Mindemellett tudomásom szerint az emberi agyról magáról is bebizonyították, hogy egy bonyolult fraktál, azaz skálafüggetlen matematikai alakzat, mint a természetben oly sok minden (levelek erezete, egy sziget partvonala stb.) Mindezt figyelembe véve nem lehet pusztán idegsejtek, biokémiai folyamatok, szinopszisok és ingerületek valamiféle egyszerű és lineáris képletének tekinteni. Kérdés, hogy például az átlagos eloszlás matekja mikor és mennyiben érvényes a működésével kapcsolatban. Viszont az számomra egyértelműnek tűnik, hogy valamiféle matek, vagy matekok, vagy azok valamilyen kombinációja azért nagyon is érvényes a felépítésére is és a működésére is. Azt hiszem, hogy itt aztán bejönnek olyan "matekok" is, melyek például bizonyos nem kiszámítható dolgokkal foglalkoznak stb.

Bejegyzés: Számoljunk a számolással?

Tetszik az írásod, bár szerintem annyira nem is rossz ötlet valamiféle posztbiológiai értelem létét feltételezni. Mondjuk úgy, hogy "miért is ne lehetne valamiféle posztbiológiai értelem amit találhatunk?" megfogalmazásban is gondolkodhatunk. Egyébként szerintem még az "értelmet" sem biztos, hogy teljes körűen és megnyugtatóan sikerült definiálnunk, nemhogy a "posztbiológiai értelmet". Nekem például az az elképzelés szimpatikus, hogy a biológiai lények valamiképpen összeolvadhatnak a technológiájukkal kialakított eszközeikkel és számomra ez is valamiféle "posztbiológiai értelem", miért lehetne kizárólag csak abban gondolkodni, hogy a "gépek" teljesen átveszik a biológiai lények helyét??? Persze egy pillanatig sem állítom, hogy így lesz itt a Földön, hiszen semmit sem állíthatunk a jövőről. Fogalmunk sincs, hogy milyen lesz a mi jövőnk, nemhogy "másoké", ha léteznek egyáltalán. De azt hiszem, hogy Zolival egyetértünk abban, hogy még az emberiség jövője teljességgel megjósolhatatlan. Amit persze nem azt jelenti, hogy ne próbáljunk lehetséges jövőkön gondolkodni.

Bejegyzés: Miért (nem) jó ötlet a posztbiológiai értelem?

Mint tudjuk, az élet évmilliárdok óta jelen van a Földön és az összetettebb élet is kb fél milliárd éve. A nagy kihalási események sem söpörték le a Föld színéről, ami azt jelenti, hogy a több tízmillió éves "ablakokban" egy civilizációnak bőven lehet ideje felkészülni a természetes katasztrófák nagy részének kivédésére. Természetesen itt nem gammakitörésekre (nem teljesen kizárt, hogy az ordoviciumi nagy kihalást ilyen okozta) és hasonlókra gondolok, de például a kisbolygó becsapódásokat simán elkerülheti. Itt persze abból a nem minden esetben feltétlenül igaz feltevésből indulok ki, hogy egy civilizáció ki sem alakulhat olyan helyen, ahol a feltételek nem engednek meg több tízmillió éves, viszonylag nyugodt időszakokat.

Bejegyzés: A Nagy Szűrő ellen

Mindemellett szerintem Stanislaw Lemnek igaza volt, amikor a Katasztrófa elv című esszéjében nagyjából arról írt, miszerint a létünket annak köszönhetjük, hogy a tér és az idő bizonyos pontjain "szerencsésen összehangolódott" katasztrófák következtek be, míg máshol és máskor, azaz hosszú időszakokon keresztül nem következtek be ilyen mértékű katasztrófák. Tehát a katasztrófák, legalábbis az eddigi természetes katasztrófák (persze a fantasztikusan szerencsés "forgatókönyv" mellett) nemhogy nem "kiszűrtek" minket, hanem egyenesen nélkülözhetetlenek voltak a megjelenésünkhöz. Viszont az emberrel megjelentek a nem természetes katasztrófák, melyekre már alighanem más elvek érvényesek. Nincs az a "szűrő-elmélet", amely megjósolhatná, hogy mit fogunk tenni holnap. Nem elméletek fogják eldönteni azt sem, hogy az emberiség kipusztul-e vagy sem.

Bejegyzés: A Nagy Szűrő ellen

Mindemellett szerintem Stanislaw Lemnek igaza volt, amikor a Katasztrófa elv című esszéjében nagyjából arról írt, miszerint a létünket annak köszönhetjük, hogy a tér és az idő bizonyos pontjain "szerencsésen összehangolódott" katasztrófák következtek be, míg máshol és máskor, azaz hosszú időszakokon keresztül nem következtek be ilyen mértékű katasztrófák. Tehát a katasztrófák, legalábbis az eddigi természetes katasztrófák (persze a fantasztikusan szerencsés "forgatókönyv" mellett) nemhogy nem "kiszűrtek" minket, hanem egyenesen nélkülözhetetlenek voltak a megjelenésünkhöz. Viszont az emberrel megjelentek a nem természetes katasztrófák, melyekre már alighanem más elvek érvényesek. Nincs az a "szűrő-elmélet", amely megjósolhatná, hogy mit fogunk tenni holnap. Nem elméletek fogják eldönteni azt sem, hogy az emberiség kipusztul-e vagy sem.

Bejegyzés: A Nagy Szűrő ellen

Kitűnő cikked témája kapcsán nagyon sokat gondolkodtam az évek során. Számomra az egyik legfontosabb kérdés maga a valószínűség fogalmának helyes értelmezése ebben a gondolatkörben. Amikor a valószínűségről beszélnek e téma kapcsán (illetve egyéb megnyilvánulásokban) akkor azt abban a hitben teszik, hogy helyesen alkalmazzák a "valószínűség" kifejezést, holott nem. Szinte kizárólag hétköznapi értelemben használják és összekeverik azzal amit az ember valamivel kapcsolatban érez, vagy gondol és elfelejtik, hogy itt egy matematikai fogalomról van szó. Például Mérő László: A csodák logikája című könyve alapján döbbentem rá arra, hogy én sem tudtam, illetve az embereknek általában fogalmuk sincs arról, hogy aminek matematikai értelemben nulla a valószínűsége, az még simán megtörténhet, sőt a valóságban számtalan ilyen esemény történik. Tehát a nulla valószínűség egyáltalán nem azt jelenti, hogy valaminek nincs valószínűsége, hiszen van: nulla. A "nincs valószínűsége", az azt jelenti nagyjából, hogy nem rendelkezik olyan matematikai tulajdonsággal, hogy valószínűség: és ami ennél még megdöbbentőbb, hogy még ez esetben is megtörténhet az adott esemény. Ami persze nem azt jelenti, hogy "minden megtörténhet": van végtelen számú olyan elképzelhető esemény, amely semmiképpen sem történhet meg, azonban ezekkel kapcsolatban azt hiszem, hogy nincs értelme a matematikai valószínűségükről beszélni. Tehát egyrészt az, hogy valami megtörténhet-e vagy sem, nem feltétlenül függ össze azzal, hogy mekkora a valószínűsége, vagy, hogy rendelkezik-e egyáltalán olyan tulajdonsággal, hogy valószínűség. Másrészt hasznos lehet a valószínűség fogalmának "hétköznapi értelmezése", amíg erősen determinisztikus, "egyszerű rendszerekről" gondolkodunk, vagy olyan kvantummechanikával értelmezhető esetekben, ahol a gaussi alapú statisztikai módszerek megbízhatóan működnek. Viszont ekkor általában nincsenek tudatában az emberek, hogy ilyenkor valamilyen "lineáris logikát" alkalmaznak, ahol ok-okozati érveléssel jól megmagyarázhatóak az események. Ezt a "lineáris logikát"-véleményem szerint alaptalanul- egy az egyben és kizárólagosan viszik át az olyan jelenségekkel kapcsolatos gondolkodásba, mint az élet, illetve az "intelligencia" jelensége az Univerzumban. Elfelejtik, vagy nem is tudnak arról, hogy a valóságban "a gaussi matematikán túli matematikákkal" leírható jelenségek, törvényszerűségek is jelen vannak (Cauchy eloszlás, skálafüggetlen, azaz fraktális eloszlások /Mandelbroot/, illetve ha jól sejtem még ezektől is eltérő lehetséges eloszlásokkal jellemezhető "matematikák".) Mindamellett, hogy teljesen egyetértek a cikkben tett megállapításaiddal, a fentebb írtakkal szerettem volna jelezni azt a véleményemet, miszerint, nemhogy példáink és adataink nincsenek a tárgyalt jelenségek kapcsán, de még a valószínűség fogalmának és a "megtörténhet kontra nem történhet meg" kérdésének helyes értelmezésén is nagyon sokat kellene még dolgoznia az emberiségnek.

Bejegyzés: Ilyen az élet: sem nem valószínű, sem nem valószínűtlen

igen, szerintem is pontosan ez az 1 rferencia az egyik fő probléma - de majd hátha egyszer többet tudunk:-)

Bejegyzés: Életbarát Univerzum?

A mi legnagyobb bajunk, hogy minden elképzelésünk, valójában hipotézis. Ez vélhetően abból fakad, hogy mindössze 1 referenciánk van. Ami persze még bonyolultabbá teszi a kérdést, nem tudjuk (mert biztosan tényleg nem) az élet kialakulásának folyamatát. Ez az ismerethiány, sok más Univerzummal kapcsolatos kérdéssel egyetemben, csak következtetésekre sarkallnak, amik vagy valósak, vagy nem. Azt sem biztos, hogy az élet kimondottan a fizika és a kémia eredménye. A gyökerek akár mélyebben is lehetnek és mi, vagy akár bármely más intelligencia, csak egyfajta "gyümölcse" a folyamatoknak. Még akár az élet is csak következménye egy olyan lehetőségnek, amiről még csak nem is sejtjük, hogy létezik. Borzasztó kevés a tudásunk a világról, csupán kérdéseket tudunk megfogalmazni, amelyek akár rosszak is lehetnek. Az egyre szaporodó ismereteink is inkább a kérdések számát szaporítják, mintsem a válaszok számát csökkentenék. Nem egy egyszerűen megválaszolható probléma ez.

Bejegyzés: Életbarát Univerzum?

igen, ezek érdekes kérdések, és persze az egyik (ha ugyan nem a) legizgalmasabb, h hogyan gondolkozhatnak az idegenek (feltéve, de meg nem engedve, h léteznek:-). Mindenesetre a filozófia nagy élvezettel bíbelődik az "other minds" problémával, és Thomas Nagelnek is van egy érdekes (de persze vitatható, mint majdnem minden ezen a területen) cikke arról, h "What Is it Like to Be a Bat?

Bejegyzés: SETI: meghaladni a Dyson-küszöböt

Jó a cikk, érdekes a kérdés is, amit feszeget. A SETI programmal, szerintem az a baj, hogy a rádiózásra koncentrálunk. Kétségtelen tény, hogy az elektromágneses hullámok az Univerzum leggyakoribb következményei. Most még úgy gondoljuk, hogy az információ közvetítésének kizárólagos hordozója, de nem kizárt, hogy ez is változhat. Építünk gravitációs hullám észlelésére szolgáló detektort, építünk neutrínók detektálására alkalmas berendezést, és a sor aligha ér itt véget. Nagyon kevesen próbálnak az esetleges "idegenek" fejével gondolkozni, a mi "emberi" gondolkozásunk, lehet óriási korlát a megismerésben. Az nagy eséllyel igaz lehet, hogy számos életre alkalmas bolygó létezhet. Az viszont már korántsem egyértelmű, hogy az élet, képes e átlépni az intelligencia küszöbét. Persze itt az értelmes civilizáció fogalma sem teljesen tisztázható, egyértelműen. Butaság lenne azt hinni, hogy a földi élet a lehetőségek teteje, és persze azt is, hogy a fejlődés mindenütt ugyanolyan. Ismerve a földi bioszférát, tudjuk, hogy a bakteriális élet, sokkal alkalmazkodóbb, mint az összetett struktúrák. A Föld történetében is sokszor előfordult, hogy a környezeti hatások, amelyek akár geológiaiak, akár kozmikusak is lehetnek, súlyos csapást mértek az életre, pedig a skála sokkal nagyobb is lehet. Nem kizárt egy teljes pusztulás sem (gamma kitörés, közeli szupernóva, bolygóütközés, vagy más durvább esemény. A világegyetem erőszakos hely, senki sincs teljes biztonságban, hát még egy olyan sebezhető hely, mint a Föld. Tehát a fejlettebb élet, lehet sokkal ritkább, mint gondoljuk. A távolságok miatt azonban a Frermi paradoxon, úgy tűnik, valószínű felvetés. Ha netán léteznek fejlettebb bolygók, a távolságok miatt, a kapcsolat nemcsak hogy kivitelezhetetlen, de az egymásra találás valószínűsége is igen csekély. Ha például az Andromédában létezne egy, a miénkhez hasonló világ, vajmi kevés esélyünk lenne, még felfedezni is. Ha pedig azt feltételezzük, hogy tőlünk fejlettebbek, akkor még inkább romlanak az esélyeink. Lehet, hogy ők már nem rádióznak. :) (a fénysebesség egyébként is komoly akadály ) Talán valami más, általunk még nem felfedezett technológiával képesek üzenni egymásnak, vagy akár utazni is. Persze itt még az is gond lehet, hogy az ő kereséseik alapján, a Föld figyelemre méltó e, avagy nem. Sok eset lehetséges, hogy mi talán nem is érzékelünk semmit, holott ők már tudnak rólunk. Tehát a SETI létjogosultsága vagy igaz, vagy nem. De a téma olyan, amivel már könyvtárakat töltöttek meg, mégsem tudjuk, még elvben sem, az összes lehetőséget számba venni. Az emberi fantázia, még ha a valóságtól és az elvi lehetőségeinktől elrugaszkodott is, vélhetően meg sem közelíti a valóságot. Én így gondolom, bár ezt bizonyítani lehetetlen.

Bejegyzés: SETI: meghaladni a Dyson-küszöböt