A Fermi-paradoxonra adott válaszok között szerepel az ún. Nagy Szűrő is, amely szerint azért nem találjuk az idegen civilizációk tevékenyégének nyomait, mert ez mintegy kiszűrte (meggátolta) az élet vagy az értelmes élet létrejöttét – az pedig még rosszabb, ha eddig mégsem, ugyanis akkor az emberiségnek feltehetően meg vannak számlálva a napjai (erről mindjárt részletesebben is). De még mielőtt elkezdenénk nyugtalankodni a ránk váró jövő miatt: az alábbiakban arról lesz szó, hogy milyen problémák vannak a Nagy Szűrővel. És ezek olyan súlyosak, hogy nem csak azt illusztrálják, hogy időnként milyen színvonalon folyik az érvelés a SETI-vel kapcsolatban, hanem, mondhatnánk némi iróniával, minden bizonnyal ki is szűrik a Nagy Szűrőt a számba jöhető magyarázatok közül.
Az ötletet felvető Robin Hanson 1998-as írásában abból indul ki, hogy a Nagy Szűrő három dolgon alapul.
Először is, mivel a kolonizációra való törekvés eddig is jelen volt a Földön, „a társadalom működésére vonatkozó legjobb tudomásunk szerint [ez] a jövőben is így lesz”, és a folyamatos expanzió olyannyira szükségszerű, hogy még az is felvethető, hogy esetleg azért nincs nyoma az idegen értelemnek, mert „a közös állatkert” hipotézis értelmében mi a Világmindenség azon – a többi részéhez képest elhanyagolható nagyságú – részében élünk, amelyben a nálunk mérhetetlenül fejlettebb idegenek úgy akarnak megőrizni a jövő számára az „eredeti állapotot”, mint mi a természeti parkokban az eredeti természetet. Tehát „a látható anyag túlnyomó része” – a sötét anyag és energia által uralt részekkel ellentétben, ahol a nálunk fejlettebb civilizációk lennének megtalálhatóak – ezt a funkciót töltené be.
Ami persze legalábbis problémás, ugyanis az, hogy nem zárható ki valami (pl. a „sötét részt” kolonizáló idegenek), nem jelenti azt, hogy okunk van feltételezni a létét anélkül, hogy okunk lenne feltételezni. Márpedig attól, hogy nem látjuk mások tevékenységének nyomait, nem éppen kevés lépésben lehet csak eljutni addig, hogy akkor valamiféle állatkertben élünk – miközben számtalan egyéb magyarázat is lehetséges. Tehát semmi sem szól amellett, hogy ezt válasszuk (ellentétben a tudományos elméletekkel, ahol a megfigyelések és a hipotézisek közötti kapcsolat célja az egyéb lehetőségek kizárása – ami aztán vagy sikerül, vagy nem. De, és ez eléggé nyomatékos de: a kapcsolatnak elég erősnek vagy legalább elég meggyőzőnek kell lennie ahhoz. hogy legalább számításba jöhessen).
Hasonlóképpen problémás a másik, Hanson szerint meghatározó tényező is: az, hogy „valószínűleg a jövőben is mind több és több anyagot és energiát akarunk majd” felhasználni. És mivel ez az anyag- és energiaéhség – a terjeszkedési hajlamhoz hasonlóan – minden bizonnyal bármely civilizációra jellemző, ezért szerinte még az is elképzelhető, hogy a technikailag fejlett idegeneket azért nem találjuk, mert az „egyszerűbb” megoldást választva a világűr helyett esetleg a külső térbe való terjeszkedés helyett „bébi univerzumokat” hoznának létre „korlátlan mennyiségű anyaggal és energiával”, és azokat kolonizálnák.
Ezeket a megoldásokat Hanson éppen csak felveti – mintegy ezen két tényező (terjeszkedési, illetve anyag- és energiaigény) alapvető mivoltát illusztrálandó, de a lényeg szerinte az, hogy amennyiben léteznének idegen értelmes lények (és persze amennyiben korábban jelentek volna meg, mint mi), úgy az erőforrások utáni vágy arra bírta volna őket, hogy kolonizálják a Tejútrendszert. És ha ez nem történt meg (márpedig „nem kolonizálta idegen civilizáció a Naprendszert és környékét”), akkor – és ez lenne a harmadik kiindulási pont – ennek oka kell, hogy legyen.
Méghozzá az, hogy szerinte a hipotetikus idegen civilizációk valószínűleg nem léteznek– és azért nem léteznek, mert valami (egy „Nagy Szűrő”) meggátolta a létrejöttüket. Például, mert magát az élet keletkezését vagy az értelmes élet keletkezését „szűrte ki”. Viszont egyáltalán nem mellékes, hogy a fejlődéstörténet melyik pontján történt ez : hogy máshol már a legprimitívebb organizmusok kialakulását is megakadályozta-e vagy csak a csillagok meghódítására alkalmas civilizációkét. Ugyanis „ha nem találjuk a Nagy Szűrőt a múltunkban, akkor attól kell tartanunk, hogy a jövőnkben van” (Hanson, Robin: The Great Filter – Are We Almost Past It?).
Hanson gondolatmenetét Nick Bostrom azzal egészíti ki, hogy ő személy szerint azt reméli, hogy „az idegen élet utáni kutatás nem talál semmit”, illetve, ha valaha volt is élet a Marson, az nem tőlünk függetlenül jött létre. Ugyanis egy ilyen, velünk közös eredetű élet, amely mostanra eltűnt, azt jelentené, hogy azzal ellentétben mi már túljutottunk a Nagy Szűrőn, és immár nem fenyeget minket a kihalás veszélye. Elvégre ha minket is ugyanaz a végzet sújtana, akkor már el kellett volna tűnnünk. (Bostrom, Nick: Where are They? Why I hope the Search for Extraterresrial Life Finds Nothing).
Idáig jutva érdemes kissé közelebbről is szemügyre venni a Nagy Szűrővel kapcsolatos ellenérveket.
Ott vannak először is Hanson kiindulási pontjai az élet szükségszerűségének feltételezése mellett: a terjeszkedés és a növekvő mennyiségű anyag- meg energia utáni vágy.
Ami az előbbit illeti: valójában semmi sem szól amellett, hogy ez valamiféle egyetemes, minden civilizációra nézve megkerülhetetlen törvény lenne. Miként egy korábbi blogbejegyzésben már érintettük, az élet földi diffúziója nem ugyanaz, mint a még meghódítatlan területek tudatos elfoglalása – vagyis egy másik bolygó (naprendszer) kolonizálása nem azonos azzal, mint amikor az élet bármiféle cél és elhatározás nélkül kitölti a rendelkezésére álló evolúciós fülkéket. Márpedig ez alapvetően megváltoztatja a terjeszkedés játékszabályait. A Geoffrey Landis nevéhez fűződő perkolációs elmélet szerint ha a világűr meghódítása nem egyszerű (márpedig nem az), és ha a távolságok az anyabolygó meg a kolóniák között nagyok (márpedig azok, tehát az előbbi nem tudja rékányszeríteni az utóbbira az akaratát), és emellett nem 1 a valószínűsége annak, hogy egy kolónia folytatni fogja a terjeszkedést (márpedig miért is tételeznénk fel, hogy annyi), akkor mindig fognak maradni olyan térrészek, ahová nem jut el az adott civilizáció – ellentétben a Földel, amely az emberi élettartamhoz és az általunk megtehető távolságokhoz képest nem is olyan nagy. Azaz: bármely pontja viszonylag egyszerűen elérhető a számunkra (Webb, Stephen: If the Universe is Teeming with Aliens… Where is Everybody? Seventy-five Solutions to the Fermi Paradox and the Problem of Extraterrestrial Life. Springer, 2015, p. 94 – 95.). Értsd: lehet, hogy egyszerűen azért nem látunk magunk körül senkit, mert úgy alakult, hogy az idegenek nem jutottak el ide. De attól másutt azért nagyon is ott lehetnek.
Ami pedig az anyag- és energiavágyat illeti: erre ismét csak azt válaszolhatjuk, hogy attól, hogy eddig ez volt jellemző az emberiségre, nem lehetünk biztosak benne, hogy ez a jövőben is így lesz – és abban sem, hogy az időben előre haladva, korlátok nélkül nő a rájuk való igény. beléphetünk mondjuk az ún karadsov-I korszakba, amikor kiaknázzuk az egész bolygónk összes energiáját, ám ez nem vezet szükségképpen a naprendszer kolonizálásához – és miért is vezetne?.
De vannak ennél is súlyosabb problémák is. A Nagy Szűrő ki nem mondva bár, de azt tételezi fel, hogy ha nem lenne valami akadálya az élet és az értelmes élet kialakulásának, akkor ezek szükségképpen létrejönnének – elvégre máskülönben nem kellene egy külön mechanizmust beiktatnunk annak a meggátolására, hogy így történjen. Viszont egyelőre nem tudjuk, hogy valójában nem nyüzsögnek-e odakint az idegen civilizációk, noha mi még nem szereztünk róluk tudomást. Azaz egyáltalán nem garantált, hogy bármilyen gátló mechanizmus létét fel kellene tételeznünk.
Továbbá: még ha szükségszerű lenne is az élet (és az értelmes élet) megjelenése, amennyiben ezt nem gátolja meg valamiféle mechanizmus, egyfelől mi okunk van annak feltételezésére, hogy csupán egy ilyen akadály van? És ha esetleg – feltéve, de meg nem engedve a Nagy Szűrők létezését – az egyiken túljutottunk (pl. az élet létrejöttét lehetetlenné tevőn), mi okunk lenne azt gondolni, hogy nem lesz következő? Ha azt játsszuk, hogy van Nagy Szűrő, akkor nyugodtan játszhatjuk azt is, hogy számos Nagy Szűrő van.
Illetve az is felvethető, hogy miért is gondolnánk, hogy nem csupán létezik egy vagy több Nagy Szűrő, de ezek helytől és időtől függetlenek és mindenki számára ugyanazok? Mármint hacsak fel nem tételezzük, hogy így van – na de miét is lenne így? Ad analogiam: eléggé furcsán hangzana, ha amellett érvelnénk, hogy a különböző földi civilizációk a rómaiaktól a majákig azért buktak el, mert beleütköztek valamiféle Nagy Szűrőbe. Egy társadalom hanyatlásának mindig komplex okai vannak, és számomra hasonlóképpen gyanús magyarázat az is, hogy egy adott helyen az élet (magasabb rendű élet, intelligencia stb.) azért nem jött létre, mert egy konkrét ok (ami ugyanaz az, mint bárhol máshol) meggátolta a kialakulását. Hacsak nem olyan katasztrófáról beszélünk, amely ugyanolyan ellentmondást nem tűrően söpör el mindent, mint ahogy a Nagy Szűrő elmélete szerint az életnek (és minden bizonnyal az intelligenciának is) ellentmondást nem tűrően kellene megjelennie. Mármint ha valami nem hatna ez ellen.
És még valami. A Nagy Szűrő kifejezés alkalmas a figyelem felkeltésére, és kellőképpen érzékletes is ahhoz, hogy megragadja a fantáziánkat, de valójában nem mondunk vele mást, mint azt, hogy elképzelhető, hogy akár a múltban, akár a jövőben bekövetkezhetnek katasztrófák.
Ami viszont már nem is hangzik olyan izgalmasan.