Pascal fogadása és a földönkívüliek

2018. február 07. - zoltan galantai phd

A filozófiatörténet egyik legismertebb problémafelvetése Pascal nevéhez fűződik, aki azt mondta, hogy érdemes Istenben hinnünk. Furcsa módon mintha ugyanezt a logikát követnék azok is, akik szerint érdemes az idegen civilizációk után kutatni, de a dolog akkor válik igazán elgondolkoztatóvá, ha fordítunk egyet az érvelésen, és a METI-re alkalmazzuk.
pascals-wager1.JPGPascal abból indult ki, hogy vagy létezik isten, vagy nem, és eközben mi vagy hiszünk benne, vagy nem – ez összesen négy verziót jelent (létezik és hiszünk; létezik és nem hiszünk; nem létezik és hiszünk; nem létezik és nem hiszünk). Ha nincs valamiféle legfőbb teremtő, és mi mégis a létére szavazunk, akkor szerinte nem történik más, mint az, hogy némi fölösleges energiát fordítunk a vallásra, és cserébe nem kapunk semmit. Ha viszont igaza van a Bibliának, akkor mindent megnyerünk, mert a Mennyországba jutunk.
Amire többek között azt szokás válaszolni, hogy igencsak érdekes felfogást képviselhet az a Mindenható, aki azt jutalmazza, ha valaki nem meggyőződésből, hanem önös érdekből imádkozik hozzá. Amire még mondhatjuk azt, hogy még ezek mellett a feltételek mellett is megéri feltételezni, hogy Ő bizony ilyen (és legfeljebb tévedünk). Sokkal súlyosabb viszont az az ellenvetés, hogy ha racionálisan akarunk választani, akkor vajon milyen érv szól amellett, hogy a keresztények istenét válasszuk, ne pedig a mohamedánokét, a hindu panteont és így tovább?
A SETI helyzete két szempontból is hasonlít a Pascal fogadásában vázoltakhoz.
Egyfelől: már Cocconi és Morrison arra hivatkozott a modern kutatásokat megalapozó cikkükben, hogy „„a siker valószínűségét nehéz megbecsülni; de ha soha nem folytatunk keresést, akkor nulla az esélyünk”. Egy kissé leegyszerűsítő hasonlattal élve: ezzel az erővel amellett is érvelhetnének, hogy a hipotetikus idegen civilizációk helyett keressük az unikornisokat vagy nagyjából bármi mást, amiről nem tudjuk, hogy létezik-e, de elvileg akár létezhetne is.
Másfelől: a SETI ugyanúgy egy adott jellegű/típusú idegen értelmet keres (amely lehetőleg legyen minél inkább hozzánk hasonló), mint hogy Pascal is egy meghatározott Isten imádatára buzdított. Ha átgondoljuk, hogy a mai elvárások fényében mennyire védhetetlen Pascal álláspontja, akkor meglehetősen elgondolkoztató, hogy a SETI több mint 300 évvel később ugyanezt a logikát követi.
Ami ideáig legfeljebb furcsa, de semmiképpen sem különösebben izgalmas. Más lesz viszont a helyzet, ha Pascal hipotetikusan jóindulatú és mindenféle jutalmakat ígérő Istenét egy haragvó, gonosz, ellenséges (mindenki válassza ki a neki tetsző negatív jelzőt) felsőbbrendű entitásra cseréljük ki. Ugyanis logikusnak tűnik abból kiindulni, hogy ha nem tudjuk, hogy létezik-e, akkor készüljünk a legrosszabbra – miként evolúciós múltunk erre hajlamosít minket. Mindig is érdemesebb volt azt feltételezni, hogy a sötétben valami nagyon veszélyes dolog lappang, mint azt, hogy nem. Talán elképzelhető lenne olyan evolúciós múlt egy idegen civilizáció esetében, amely nem ide vezetne, de ezt legfeljebb azért érdemes érinteni, mert figyelemre méltó, hogy még az ilyen dolgok is mennyire függhetnek az adott körülményektől. Amennyiben egy békés természeti környezetet biztosító bolygó megkérdőjelezhetetlen hatalmú csúcsragadozóiként emelkedtünk volna fel (akiknél a fajon belül sem folyik véres rivalizálás, még ha nehéz is hinni egy ilyen forgatókönyvben), akkor talán – még ha belátnánk is a helyességét – kevésbé éreznénk meggyőzőnek a fenyegetéssel kapcsolatos érvet.
Így viszont indokoltnak érezhetjük abból kiindulni, hogy amennyiben a megfordított Pascal-érv értelmében nem tudjuk, hogy valahol leselkedik-e ránk veszély, akkor érdemesebb abból kiindulni, hogy igen.
Értsd: ezek szerint felháborodva kellene tiltakoznunk az ellen, hogy vannak olyanok, akik aktív üzenetküldéssel foglalkoznak, és az, hogy mégsem tiltakozunk, minden bizonnyal arra vezethető vissza, hogy – evolúciós múltunk ide vagy oda – a legtöbb ember egyszerűen nem veszi komolyan a kérdést. Nota bene: ebből persze nem következik, hogy nem forgunk veszélyben – igaz, az sem, hogy igen.
Viszont innentől kezdve miközben egy hibás érvelés alapján folyik a SETI-vel kapcsolatos kutatás (még akkor is, ha valójában van értelme), aközben egy eddigi tapasztalataink alapján tökéletesen helytálló érvelés figyelmen kívül hagyásával folyik a METI. És ez– nem mintha attól tartanék, hogy egy nap majd idegen űrhajók jelennek meg a városaink felett – azért eléggé kiábrándító.

A bejegyzés trackback címe:

https://seti.blog.hu/api/trackback/id/tr9413162146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.