Miért gondoljuk azt, hogy nem vagyunk egyedül?

2017. szeptember 20. - zoltan galantai phd

Számos különböző feltétel teljesülésére volt szükség ahhoz, hogy az 1960-as évekre ne csak megjelenjen a SETI gondolata, de ezzel párhuzamosan megjelenjen az a meggyőződés is, hogy az idegen értelmes élet nem csupán lehetséges (és miért is ne lenne az), de rendkívül valószínű is. Ami másként fogalmazva azt jelenti, hogy ha kissé eltérő módon alakul a tudomány története, akkor talán értelmetlen kérdésnek tekintenénk az idegen civilizációk utáni kutatást. Ez később persze megváltozhatna – mint ahogy a mi hozzáállásunk is megváltozhat a jövőben.
miert-gondoljuk-hogy-nem-vagyunk-egyedul.jpgMindezzel első közelítésben két dolgot akarok mondani. Először is: vegyük észre, hogy a kérdés nem „szimmetrikus” abban az értlemben, hogy az idegen értelmes élet melletti érvelésben vagy valószínűségre (véletlenre), vagy „törvényekre” szokás hivatkozni, melyek értelmében az intelligencia megjelenése valamiképpen szükségszerű lenne. Amennyiben a földi élet és értelem kivételessége mellett szeretnénk érvelni, akkor viszont legfeljebb azt mondhatnánk, hogy „rendkívül valószínűtlen”; azt viszont nem, hogy valamiféle törvények (fizikaiak, biológiaiak stb.) kizárják a létét – ugyanis tudjuk, hogy a dolog lehetséges. Csak azt nem, hogy egy esetben: a miénkben-e vagy máshol/máskor is. És ez egyben azt is jelenti, hogy a „rendkívül valószínűtlen az idegen intelligencia létrejötte” nem zárhatja ki, hogy máshol is legyen. Legfeljebb nagyon kevésszer, rendkívül ritkán (stb. Tehát semmiképpen sem lehetünk biztosak benne, hogy egyedül vagyunk – bár ebből nem következik, hogy nem vagyunk egyedül.
Másfelől: érdemes azt is megnézni, hogy mi kellett ahhoz, hogy annak idején az óvatos „nem biztos, hogy egyedül vagyunk” helyett a „biztos, hogy nem vagyunk egyedül” álláspont váljon uralkodóvá (mint ahogy a SETI-vel foglalkozok túlnyomó része máig így gondolja. Az alábbiakban Sheridan, Mark A.: Seti's Scope: How the Search for Extraterrestrial Intelligence Became Disconnected from New Ideas about Extraterrestrials 2009 c. művében leírtakból indulok ki). És ezt érdemes azzal kezdeni, hogy néhány évtizeddel korábban, mondjuk 1930 körül a csillagászok között az volt az általános meggyőződés, hogy a bolygókeletkezés rendkívül valószínűtlen: James Jeans I. világháború alatt kidolgozott elmélete szerint a Naprendszer bolygói akkor alakultak ki, amikor egy, a közelben elhaladó csillag „árapályhatása” óriási anyagtömegeket szakított ki központi csillagunkból. És mivel az ilyen kozmikus események rendkívül ritkák, a bolygórendszereknek is azoknak kell lenniük. Meg a rajtuk kialakuló életnek és értelmes életnek is. Emellett az elképzelés mellett látszott szólni például a bolygók mérete is (a Naphoz közel és tőle távol egyre kisebbek, középen, a Jupiternél kidudorodik).
Az 1950-es évekre azonban komoly ellenvetések merültek fel ezzel az elképzeléssel szemben addig bezárólag, hogy nem képes a bolygók perdületére magyarázatot adni.
Ha viszont a Jeans-hipotézist elvetjük, akkor ugye nem is szükségszerű, hogy a bolygók ritkák legyenek? És akkor az sem, hogy az élet meg az értelmes élet is ritka legyen?
Úgyhogy amikor Green Bank-ben sor került az első SETI-konferenciára, akkor a résztvevők abból indultak ki, hogy semmi akadálya sincs azt feltételezni, hogy az intelligencia kialakulása gyakran bekövetkezik. Csak éppen a Jeans-hipotézis elvetése csupán a Jeans-hipotézis elvetését jelenti, de nem azt, hogy okunk van egy idegen civilizációkkal benépesített Tejútrendszert (Univerzumot) feltételezni.
Eközben azonban voltak további tényezők is, melyek a „sokan vagyunk” megközelítést látszottak támogatni.
Először is, a Miller-Urey kísérletet úgy értelmezték, mint ami az élet könnyű keletkezése mellett szól. Mivel azonban több, mint fél évszázad sem volt elég ahhoz, hogy az ebben megjelenő, bonyolult, szerves molekuláktól eljussunk a szerves életig, ma ez nem tűnik meggyőzőnek.
Mostanában gyakran hangoztatják, hogy ha a miénktől független életet találnánk a Marson, akkor nyilván máshol is léteznie kellene. Igazából azonban egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy egy ilyen felfedezésből mennyire általánosíthatunk mondjuk más naprendszerekre – amit azért említek ezen a helyen, mert ugyanezt a logikailag hibás érvelést a SETI híve egyszer már bevetették (amikor a földi élet alapján élettel benépesített, szomszédos bolygókra következtettek).
És ezzel el is jutottunk a második problémához. John C. Lilly amerikai tudós a Green Bank-i konferencia idején amellett érvelt, hogy a delfinek is ugyanúgy intelligensek, mint az ember – és ez egyben azt is jelenti, hogy egy adott bolygón kétszer is megjelent az intelligencia. Tehát megfelelő körülmények esetén a kialakulásának rendkívül nagy valószínűségű eseménynek kell lennie. Amivel szemben az hozható fel, hogy még ha így lenne is és a delfinek tényleg intelligensek lennének is, ebből csupán az következne, hogy földi körülmények között mintegy törvényszerűen megjelenik a magasabb rendű gondolkodás – azt viszont semmi sem garantálja, hogy ezek a magasabb rendű gondolkodás számára olyannyira kedvező körülmények másutt is jelen vannak. Márpedig e nélkül mit sem ér az egész érvelés. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ma már (az azóta lefolytatott kutatások eredményeinek ismeretében) nem tekintjük emberi értelemben vett intelligenciával rendelkező lényeknek a delfineket.
Márpedig mi ugye ilyen értelemben vett értelmes lényeket kerestünk: sőt, akadnak, akik majdhogynem embereket. Egy Robert Bieri nevű biológus nem sokkal Green Bank után kijelentette, hogy a konvergens evolúció értelmében az idegenek „minden valószínűség szerint megrázóan hasonlítani fognak hozzánk kinézetüket tekintve” is – aminek persze az lenne az egyik következménye, hogy nem is lenne olyan nehéz kommunikálni velük. Elvégre ugyanolyanok, mint mi. Úgyhogy akkor – tehetnénk hozzá némi cinizmussal – ne is foglalkozzunk az esetleges kommunikációs nehézségekkel, hanem az elvi problémákon való töprengés helyett fordítsuk a rádiótávcsöveinket az ég felé, és kezdjünk keresni.
Amivel viszont az a probléma, hogy igaz ugyan, hogy az evolúció valóban tud konvergens lenni, és a vízben úszó állatok alakja, legyen bár szó halakról vagy emlősökről, mint a delfinek esetében is, feltűnően hasonló – mivel ugyanzon közeg által teremtett kihívásoknak kell megfelelniük.
Ám ennek ellenére is két értelmezési lehetőség képzelhető el. Vagy az, hogy az emberi értelem olyan, mint a szem, amely a legkülönbözőbb élőlényeknél minden lehetséges esetben és minden lehetséges módon kifejlődött, ugyanis túlságosan nagy hátrányt jelentett volna nem rendelkezni vele. Vagy pedig olyan, mint az elefánt ormánya, amellyel kapcsolatban valószínűleg senkinek sem jutna az eszébe azt mondani, hogy szükségszerű volt a létrejötte. A Green Bank-i konferencián ugyan elhangzott, hogy az értelemnek egyértelműen evolúciós előnye van, hiszen azért tudtunk az egész Földön elterjedni. Ám bár igaz, hogy megjelenhet olyan evolúciós változás, amely előnyös a faj fennmaradása és elterjedése szempontjából, azt nehéz lenne elhinni, hogy az evolúció év százezredekig (vagy akár évmilliókig – attól függ, hogy honnét számítjuk az emberi értelem kezdeteit) munkálkodik egy olyan megoldáson, amely csak sok-sok generáció múltán válik előnyössé a faj számára (még ha addig nem gátolja is a fennmaradását). Az evolúció természetesen nem rendelkezik ilyen előrelátással, tehát vagy azt az állítást próbálhatjuk megvédeni, mely szerint: de igen, a megnövekvő agy és kialakuló értelem igenis az első pillanattól előnyt jelentett a számunkra – aminek viszont ellentmond az, hogy csupán a legutóbbi néhány évtízezredben: evolúciós értelemben szempillantásnyi idővel ezelőtt vettük birtokba az egész Földet. És még utána is évezredekig tartott, amíg domináns fajjá váltunk.
Tehát meggyőződésem szerint marad az az értelmezés, mely szerint az intelligenciának egészen a legutóbbi időkig nem volt haszna, és ennek megfelelően bár az evolúció nem tette lehetetlenné a létrejöttét, szükségszerű sem volt, az pedig ránk nézve kimondott szerencse, hogy legalább mostanra ennyire bevált. Viszont mivel nem állt mögötte evolúciós kényszer, miért is tételeznénk fel, hogy egy másik, földszerű bolygón szükségszerű a megjelenése?
Amivel azt akarom mondani, hogy a SETI további történetének nagy mértékben irányt szabó Green Bank-i négy alapfeltételezéssel élt:
hogy az értelem megjelenése evolúciós előnyt jelent
hogy a Földön egynél több alkalommal jelent meg az emberi értelemben vett intelligencia
hogy az élet egyszerűen és szükségszerűen létrejövő folyamat, és
hogy a Világmindenség hemzseg a földszerű bolygóktól.
Ez utóbbi esetében – és egyedül ez utóbbi esetében – akár még az is kiderülhet, hogy igazuk volt még akkor is, ha az érvelésük logikai hibán alapult. Ám a fentebbiek értelmében a földszerű bolygók létezése semmire sem garancia azon kívül, hogy léteznek földszerű bolygók, és szerintem legalábbis figyelemre méltó, hogy az azegész modern SETI ilyen ingatag és átgondolatlan alapokra épült. Úgyhogy – ismét csak szerintem – ideje lenne újra gondolni az egészet.

A bejegyzés trackback címe:

https://seti.blog.hu/api/trackback/id/tr6212868780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.