Új Drake-formula helyett: megválaszolhatatlan kérdések

2017. szeptember 04. - zoltan galantai phd

Az ún. Drake-formula az első amerikai SETI-konferencián azért jött létre, hogy afféle keretrendszerül szolgáljon a hipotetikus földönkívüli civilizációk kutatásához. Azóta sok kritika érte (amúgy jogosan) amiatt, hogy valószínűségeket próbál olyan dolgokhoz rendelni, melyekről semmit sem tudunk, tehát azt sem tudjuk megmondani, hogy mekkora esélyük van vagy nincs bekövetkezni (ilyen pl. az élethordozó bolygók vagy a technikai civilizációk száma, illetve élettartama); és amiatt is, hogy ezekben az esetekben valójában a „valószínűség” fogalma sem értelmezhető – hiszen az nem valószínűség, hanem tény kérdése, hogy rajtunk kívül hány helyen jelent meg az értelem. Arra viszont kevésbé szoktunk gondolni, hogy vannak olyan, kétégtelenül alapvető fontosságú tényezők is, amelyek meg sem jelennek a Drake-formulában: például, hogy sikerül-e egyáltalán rájönni, hogy üzenetről van szó, és aztán sikerül-e azt megfejteni (ezt a játék kedvéért U-val (=understanding) jelölhetnénk).
Amivel persze ugyanaz lenne a probléma, mint a Drake-formula többi elemével (N = R* • fp • ne • fl • fi • fc • L • U), de legalább arra felhívná a figyelmet, hogy vannak itt egyéb gondok is. És hogy ez miért lehet érdekes? A Green Bank-i konferencia eredményeit népszerűsítve Carl Sagan hat megállapítást (pontosabban: kérdéses, hogy mennyire megalapozott feltételezést) tartott szükségszerűnek:
1. „a Drake-formula magába foglalja az összes, a SETI számára releváns tényezőt”
2. „az élet szükségképpen megjelenik a földszerű bolygókon”
3. „a természet megismétli a sikeres adaptációkat”
4. „az értelem sikeres adaptáció, ha nem arra használjuk, hogy elpusztítsuk magunkat”
5. „minden [emberi értelemben vett] értelem eléggé hasonlít ahhoz az összes többire, hogy lehetővé váljon közöttük a sikeres kommunikáció”
6. „a kommunikációra csillagközi távolságok esetén valószínűleg rádiótávcsövek [rádiójelek] segítségével] kerül sor” (Sheridan, Mark A.: Seti's Scope: How the Search for Extraterrestrial Intelligence Became Disconnected from New Ideas about Extraterrestrials 2009, itt olvasható). Ebből minket most két dolog érdekel. Egyfelől az, hogy Sagan és a korai SETI-kutatók meg voltak róla győződve, hogy azevolúció meghatározó eleme a konvergencia. Általában véve is támogatták az uniformitás feltételezését (azaz szerintük a világ mindenütt ugyanolyan fizikai close-encounters-of-the-third-kind.jpgtörtvényeivel és az azokból fakadó, mindenütt azonos eredményeivel/következményeivel, mint itt), és az evolúcióval kapcsolatban úgy gondolták, hogy miként a vízben úszó élőlények, legyenek bár halak, emlősök (=delfinek) vagy madarak (=pingvinek) szükségképpen hasonló alakot vesznek fel, mert a közeg ezt teszi szükségessé, ugyanez a helyzet az értelem esetében is.Csak éppen mindebben ki nem mondva bár, de benne rejlik az a feltételezés is, mely szerint egyedül a természetes szelekció számít, miközben Darwin már az 1800-as évek második felében beszélt a szexuális szelekció szerepéről is: ennek értelmében (kissé leegyszerűsítve) azok a hímek fognak előnyhöz jutni a szaporodásban, és fogják tovább adni a génjeiket, amelyek eleget tesznek a nőstények által támasztott elvárásoknak – bármik legyenek is azok, amennyiben nem gátolják meg a sikeres szaporodást. Az evolúció ugyanis – a rendkívül népszerű, ám nem kevésbé rendkívül félrevezető „legrátemettebb fennmaradása” koncepcióval ellentétben – mindenki fennmaradását megengedi, aki/ami nem túl „rátermetlen” ahhoz, hogy kihulljon arostán. Vagyis a lehetséges megoldások fázisterén belül számos különböző megoldás megengedett, és innentől kezdve legalábbis nem vehető biztosra, hogy az értelem olyan, mint a vízben úszó állatok alakja. Elvégre más élőlények az ember létezésénél sokkal hosszabb ideig is elboldogultak emberi értelemben vett intelligencia nélkül az egysejtűektől a cápákig bezárólag. Persze ez a Sagan-féle „uniformitás” gondolata állt az olyan szélsőséges feltételezések mögött is, mint pl. azé a Robert Bieri nevű (másutt általunk már emlegetett) biológusé, aki a „konvergens evolúció” alapján ugyanúgy biztosra vette, hogy az idegenek humanoid kinézetűek, mint a Harmadik típusú találkozások rendezője.De még ha elfogadnánk is a konvergens evolúció = értelem szükségszerűsége tételt (mint ahogy jelenleg nem sok minden szól mellette), akkor is maradnak további problémák.Az amerikaik annak idején abból indultak ki, hogy létezhetnek idegen civilizációk, és keresni kell őket – ha pedig sikerül fogni a jeleiket, akkor már egyszerű lesz a dolgunk (ld. a Sagan-féle 5- pontot). Értsd: szerintük a kérdés csupán az volt, hogy léteznek-e – tehát erre kell rádiótávcsöves kutatással válaszolnunk.Ami persze több, mint problémás. Tételezzük ugyanis fel a példa kedvéért, hogy sikerült mesterségesnek tűnő jelet fognunk, és megfejtenünk is (amit én ugyan a fentebbiek alapjén nem igazán hiszek, de tételezzük fel). Ez biztosan nem lesz rövid folyamat, vagyis nem az fog történni, hogy az üzenet detektálását követően a tudósok kijelentik, hogy megvan a kapcsolat. Előbb minden bizonnyal megpróbáljuk kizárni a természetes eredet lehetőségét (az ezzel kapcsolatos vitákról feltehetően beszámolók is megjelennek majd, és az emberek egyre inkább tudomásul veszik, hogy legalább a lehetőség felmerült). Aztán – ismét csak tételezzük fel – hónapokkal, évekkel vagy akár évtizedekkel később sikeresen dekódolják az üzenetet, akár mi is legyen az.Viszont ezen a ponton még mindig nem dőlhetünk hátra, ugyanis azt ugyanis még mindig nem tudjuk, hogy értelmes lényektől származik-e az üzenet.Egy analógiával élve: 2003-ban egy chicagói jogász konferencián próbapert szerveztek, ahol az volt a kérdés, hogy egy bizonyos (a valóságban persze nem létező), BINA48 nevű szuperszámítógép, amely ügyfélszolgálatosként dolgozott volna, értelmesnek tekinthető-e.A bíróság válasza pedig az volt, hogy ezt nem tudja megállapítani. Ugyanis alapvető különbség lehet aközött, hogy valami értelmesnek látszó módon viselkedik-e, vagy pedig értelmes abban az értelemben, hogy ugyanúgy érti, amit ő maga mond vagy gondol, mint mi. Gondoljunk csak arra, hogy bár a Watson nevű célszámítógép már évekkel ezelőtt megalázó vereséget mért az emberekre a Jeopardy! nevű játékban, ahol természetes (angol) nyelven feltett kérdésekre kellett válaszolnia, abból, hogy értelmes válaszokat adott, nem következik, hogy szükségképpen értelmes is: bár az értelmes lények értelmesen szoktak válaszolni, nem csak értelmes lénytől származhat számunkra értelmesnek tűnő válasz.Úgyhogy azt követően, hogy nem csak fogtuk, de meg is fejtettük azokat a bizonyos, egyelőre nagyon is hipotetikus földönkívüli jeleket, és értelmesnek látszó eredményt kaptunk (és most tekintünk el attól, hogy hány buktatója lehet egy ilyen üzenet értelmezésének), még mindig nem fogjuk tudni, hogy a küldők valóban intelligensek-e. Ami egyrészt eléggé messze van Bieri humanoid földönkívülijeitől. Másrészt pedig mivel elvileg is lehetetlen „tudományos” választ adni arra kérdésre, hogy az üzenetküldők értelesek-e, elvégre nem tudnunk ténylegesem meggyőződni róla, hogy földi értelemben gondolkoznak-e. A filozófiában az „other minds” problémája éppen erről szól, vagyis arról, hogy valójában elvileg sem lehet megbizonyosodni róla, hogy másoknak is ugyanúgy érzéseik és gondolataik vannak, mint nekünk. Elvégre a sajátunkról is azért tudunk csak, mert közvetlenül megtapasztaljuk. Az pedig más kérdés, hogy mivel minden embernek azonos az evolúciós eredete, a saját magunk megfigyelése alapján elég jól megjósolhatók a reakcióik, minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a többiek is olyanok mint – azt is beleértve, hogy ugyanúgy értelmesek is.Egy idegen üzenet megfejtése után azonban feltehetően nem fognak a rendelkezésünkre állni ilyen kapaszkodók, ezért egy idő után a bizonyosság megszerzése helyett majd talán valamilyen más forgatókönyv valósul meg.Elképzelhető például, hogy vagy az egyik (igen, intelligensek, még ha esetleg furcsa módon is), vagy a másik álláspont (nem, nem azok) kerekedik felül annak ellenére is, hogy nem szólnak mellette igazán erős érvek. És az is elképzelhető, hogy hosszú időn keresztül (ami ad absurdum kiteheti akár az emberi civilizáció élettartamát is) képtelenek leszünk konszenzusra jutni, miközben néha az igenek, máskor a nemek hívei vannak többségben. És elvégre miért is ne lenne így: semmi sem írja elő, hogy ugyanazt kell gondolnunk ilyen, valójában eldönthetetlen kérdésekről.

A bejegyzés trackback címe:

https://seti.blog.hu/api/trackback/id/tr2612801436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.